Ultraversenyek | 2022
JanuárFebruár Feb.05.szo. DÖGÖLJ MEG BÖRZSÖNY! ILLEGAL 2022 - Kemence - nem verseny! ~ ULTRAVERSENY 46km. kiírás nem listás Feb.26.szo. FUSS EGY NAPOT! + DOMB FUTÁS - Kecskemét - R: Iustitia SE ~ ULTRAVERSENYEK 1-2-4-6ó. kiírás eredményekMárcius Már.05.szo. BÜKKI KILÁTÁSOK TEREPFUTÓ VERSENY - Felsőtárkány ~ BÜKK TRAILS ~ ULTRA 14-35-66km. kiírás eredmények Már.06.vas. GÖCSEJ GALOPP - terepfutóverseny - Böde ~ ULTRAVERSENYEK 5-16-33-55km. kiírás eredmények Már.06.vas. MÁRTÉLYI KERINGŐ - Hódmezővásárhely, Darvassy István u. 19. ~ ULTRAVERSENYEK 6ó. kiírás eredmények Már.06.vas. ULTRAPOLCA (1.) - Tapolca ~ ULTRAVERSENYEK - R: TVSE - Tapolcai Trappolók 6ó. kiírás eredmények Már.26.szo. 24 ÓRÁS ÉS 100KM-ES ULTRAFUTÓ MAGYAR BAJNOKSÁG - Budakalász - R: 100km.-24ó. kiírás eredmények Már.27.vas. ENSPORT VÉRTES TEREPMARATON - Szár ~ R: TEREPFUTÁS.HU - facebook 14,5-21-39-50,6km. kiírás eredményekÁprilis Ápr.09.szo. FUSS EGY NAPOT! + DOMB FUTÁS - Kecskemét - R: Iustitia SE ~ ULTRAVERSENYEK 1-2-4-6ó. kiírás eredmények Ápr.16.szo. FEHÉR ENIKŐ ÉS VÖRÖS BALÁZS EMLÉKVERSENY - Martonvásár ~ ULTRA 50M-6-12ó-21-42-50-100km. kiírás eredmények Ápr.23.szo. HOSSZÚTÁVÚ HEGYIFUTÓ OB - Sirok/Kőkútpuszta -> Szurdokpüspöki ~ HEGYIFUTAS.HU 54km. kiírás eredmények Ápr.23.szo. MÁTRABÉRC TRAIL - Sirok/Kőkútpuszta -> Szurdokpüspöki ~ ULTRA - nevezés 54km. kiírás rajtlisták Ápr.29.pén. ULTRABALATON (16.) - Balatonfüred, Aquapark, Fürdő u. - fb ~ ULTRA 9-13-20-27-41-220km. kiírás eredmények Ápr.30.szo. SÁRVÁRI 6/12/24 ÓRÁS FUTÁS - Várpark - R: Sárvári Kinizsi SE ~ ULTRA 6-12-24ó. kiírás elmarad!!!Május Máj.07.szo. ULTRA TRAIL NAGYMAROS - Nagymaros, Fő tér - R: Hegyfutás.hu ~ ULTRAVERSENYEK 24-55-90km. kiírás eredmények Máj.07.szo. ZAGYVA - HAJTA - HOMOK FUTÓTÚRA - Termálfürdő, Gorjanc Ignác sétány 10 ~ ULTRA 28-50km. kiírás eredmények Máj.15.vas. MÁSODSZOR IS CÉLBA ÉRÜNK! - Zalaegerszeg, ZalaZone Tesztpálya ~ ULTRAVERSENYEK 66km. kiírás eredmények Máj.20.-22. MyWay240 - PreVital Pelso Runion - Balatonakali strand ~ ULTRA 50-100-160-241km. kiírás eredményekMáj.21.szo. KASSA -> MISKOLC ULTRAMARATON - Dóm - R: Marathon Club Miskolc ~ ULTRAVERSENYEK 115km. kiírás eredmények
A nők alkalmasabbak a hosszabb futásra
Ultraversenyek - ez lehet a megoldás az életközépi válságra?
Szalay Ágnes, pszichológus, coach
2019. május 22.
Sosem látott népszerűségnek örvendenek az extrém távú sportesemények: rengeteg amatőrből lesz ultrafutó vagy triatlonista, és megfigyelhető, hogy sokan negyven felett fognak bele ezekbe a sportokba. És ez egyáltalán nem véletlen. Az ultrafutás ugyanis választ adhat az életközépi válságra, tekintve, hogy nem is sport, hanem inkább egy önismereti, önelfogadási utazás.
Az Elliott Jaques által elnevezett életközépi válság arra a depresszív, szorongásos életszakaszra utal, amelyben az ember rájön, hogy valószínűleg már többet élt, mint amennyi még hátravan. Tudományosan nem száz százalékig bizonyított, hogy tényleg van életközépi válság, de a késő harmincasok és negyvenesek elég jól rezonálnak az érzésre. Krízis ez, amelyben az ember szembesül azzal, hogy talán már a hegycsúcson van, és innen csak lefelé vezet az út mind fizikailag, mind karrier és élet szempontjából. Tovatűnik a fiatalság, az álmok és a nagy célok, és azzal szembesülsz, hogy vajon mi van még hátra, mi az, amiért érdemes lelkesedni vagy legalább felkelni reggel.
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Ezek a gondolatok, az élet tulajdonképpeni egyhangúsága - és elképzelhető, hogy a biológiailag kódolt változások is - mélabúba, szorongásba ránthatják az éltük közepén járókat. Ebbe kevesen ragadnak benne szívesen: klasszikus kép az életközépi válságot sportkocsival, újrakezdett bulizással, esetleg partnercserével megoldó férfi képe, aki mindent megtesz azért, hogy újra fiatalnak érezhesse magát. Kialakulóban van viszont egy, ennél a sztereotípiánál sokkal mélyebbnek és inkább előremutatónak tűnő megoldás, ez pedig a hatalmas teherbírást és kitartást igénylő ultrasportok (ultrafutás, ironman, spartan stb.) felé fordulás. Paul Flannery, aki maga is negyvenhárom évesen kezdett ultrafutó lenni, cikkében azt állítja, hogy a jelenség olyan általános, hogy az ultrasportokat konkrétan az életközépi válság új megoldási módjának tekinthetjük. Nem lehet elmenni a mellett a tény mellett, hogy döbbenetes népszerűségre kezdenek szert tenni ezek a versenyek. Nálunk is szinte nemzeti hős egy-egy ultrafutó, például Lubics Szilvia vagy Maráz Zsuzsanna, az Index is élőben közvetíti a Spartathlonokat, és nekem például egyre több ismerősöm tesz fel képeket a Facebookra arról, ahogy végigküzdötte magát egy Spartan futóversenyen. Ha pedig megnézzük az igazán durva távokat maguk alá gyűrő emberek életkorát, nem huszonéveseket találunk, akikről azt hihetnénk, erejük teljében vannak, hanem sokkal inkább idősebbeket. Az idei Ultrabalaton rajtszám szerinti első száz egyéni futója közül 68 született 1980 előtt, vagyis minimum negyvenéves.
Nem a múltban élnek, arra készülnek, ami jön
Manapság a harmincas, negyvenes évek egzisztenciális szorongása az embereket mintha nem a fiatalságuk utolsó maradványainak újraéléséhez lökné vissza, hanem inkább olyan kihívások legyőzésére készteti őket, amikről azt hihetnénk, hogy csak a fiatalok képesek rá. Az extrém erőnlétet és kitartást, állóképességet igénylő sportok űzésével egyre tolják és tolják kifelé a határaikat. Mintha visszautasítanák azt, hogy azon merengjenek, mi múlt el; inkább testileg és lelkileg felkészülnek arra, ami jönni fog. Arra edzenek, hogy jól tudjanak majd öregek lenni. Flannery szerint ezt a fajta megküzdést életközépi válság helyett inkább életközépi korrekciónak lehetne nevezni.
Magad mögött hagyod a nehézségeket
Hogy jut oda valaki, hogy ilyen extrém erőnlétet igénylő sportot válasszon? Mindenkinek egyéni az útja, de a beszámolók szerint sokaknak valamilyen feldolgozhatatlannak tűnő életválságra adott megoldást a futás. Flannery maga is serdülőkora óta vissza-visszatérő depresszióval küzd, amire kevés magyarázat adható, hiszen sikeres, van családja, saját háza, elvileg mindennek szépnek és jónak kéne lennie. Mégis, ha rátör az üresség, akkor az egész értelmetlennek tűnik. Egy ilyen periódusban történt, hogy kiment a szokásos kocogására, és ahelyett, hogy hazafelé vette volna az irányt, befordult az erdőbe, és futott tovább, egy-két-három településnyit. Az élmény átütő volt: az őt emésztő lelki kín feloldódott, hazaérve pedig közölte a feleségével: mostantól ultrafutó vagyok. Kilenc hónap múlva lefutotta élete első ötvenmérföldes versenyét, és azóta sem áll meg. A többi idézett ultrasportoló is hasonló motivációról számol be, de ilyesmit mond Simonyi Balázs is, aki megcsinálta és végigfutotta a remek Ultra című filmet, mely egy Spartathlon versenyt követ végig a futók egyéni harcára fókuszálva.
Látogatás a pokolban Van egy pillanat ezeken a hosszútávú futóversenyeken, amit a versenyzők sötét helynek hívnak. Általában éjjel jön el, amikor már elképesztő mennyiségen vagy túl, de még rengeteg van hátra. "Most abban a pillanatban vagyok, hogy mindenkit szeretek. Kinyíltak a szívcsakráim. Éjszaka mindenkit utálni fogok. Magamat leginkább" - készül a sötét helyre Simonyi Balázs az Ultra című filmben már tudatosan. Olyan ez a szakasz, mintha megnyílna a pokol, és megtapasztalod a legnagyobb kínt, amit valaha éreztél. Ebben a helyzetben, ultrafutóként nem tehetsz mást, mint hogy magadhoz öleled a fájdalmat - magyarázza Dolores Christensen sportpszichológus, aki 100 ultrasportolóról készített átfogó felmérést. Eredményei szerint, akik képesek voltak arra, hogy elfogadják ezt a kínt, ne pedig fenyegetésnek éljék meg, azok tudtak végigmenni a célig. "Van valami transzcendentális ebben az élményben. Valahogyan ez jót tesz nekünk: hogy elmegyünk a végső határig, és megéljük a halandóságot. Amikor a végsőkig toljuk magunkat, akkor hatalmas hálát és nagylelkűséget érzünk a testünkért, ami képes erre. Ez az érzés megjutalmazza azt a munkát, energiát és erőfeszítést, ami ahhoz kell, hogy újra megcsináljuk. A folyamat fenntartja önmagát" - mondja Christensen.
Adott a párhuzam
Az életközépi válság hasonló sötét hely. Lehet ez félelem a haláltól, a céltalanság, hiábavalóság, lehasználtság vagy az én elvesztésének érzése. Láthatod ezeket a dolgokat fenyegetésként, vagy elfogadhatod őket úgy, mint az élet velejárói, és mehetsz tovább.
Az extrém távú sportversenyek jóval többek, mint sport, inkább önismereti, önelfogadási útnak tekinthetők. A sportolók egy nap alatt megélik az emberi létezés csúcs- és mélypontjait, illetve megtanulják elviselni, az élet részének tekinteni ezeket. Ezek az érzelmi élmények nem megakasztják őket, hanem továbbhaladásra késztetik. Emellett a sport arra is ránevel, hogy gondoskodj magadról, érzékeny legyél a tested jelzéseire és igényeire, helyesen táplálkozz, eleget pihenj. Az edzés rutinja egyben tart, a versenyek célt adnak. Így az élet közepén elkezdett sport megteremti azt az életformát, ami már önmagában segít, hogy kiegyensúlyozottabb legyél. De ennél jóval többet ad: megtanít elfogadni az életet, magadat a sötét helyekkel együtt, és kétségbeesés helyett továbbhaladásra sarkall.
Az Ultramaratonisták Nemzetközi Szövetsége (IAU) és a RunRepeat az elmúlt huszonhárom év eredményeit vizsgáló tanulmánya szerint 313 kilométer után a nők jobban teljesítenek a férfiaknál.
A közvélekedés szerint a férfiak izomzata erősebb, ezért minden sportágban jobb teljesítményre képesek: gyorsabban futnak, messzebbre és magasabbra ugranak, messzebbre dobnak - vagy mégsem? Egy nemrég közzétett tanulmány szerint a fenti állítás nem minden esetben igaz. Az Ultramaratonisták Nemzetközi Szövetsége (IAU) és a RunRepeat tanulmánya szerint ugyanis minél hosszabb a táv, annál jobban teljesítenek a hölgyek, vagyis az ultratávok inkább nekik kedveznek. Mielőtt mosolyogva vonogatnánk a vállunkat, jegyezzük meg, átfogó vizsgálatról van szó: az elmúlt 23 év 15 451 ultramaratoni versenyén született több mint ötmillió eredményt vizsgáltak.
Az eredmények alapján öt kilométeren átlagosan még 17.9 százalékkal gyorsabbak a férfiak, a maratoni távon már csak 11.1 százalék az előnyük, a 313 kilométeres távon azonban már 0.6 százalékkal jobbnak bizonyultak a hölgyek.
Bár nem tartozik szorosan a témához, érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt 23 évben 34 ezerről 611 ezerre nőtt az éves indulók száma az ultrafutóversenyeken, vagyis sokkal népszerűbb a sportág, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, igaz, ez azzal is jár, hogy átlagosan lassabbak a mai futók. Szintén érdekesség, hogy átlagosan a dél-afrikaiak a leggyorsabbak (10:36 perc alatt teljesítenek egy mérföldet), őket követik a svédek (11:56 perc/mérföld) és a németek (12:01 perc/mérföld). Bár a cikk erre nem tér ki, elsősorban vélhetően hobbifutók eredményeit vizsgálták. A legnagyobb számban egyébként a franciák vesznek részt ultrafutóversenyeken, őket követik az amerikaiak és a dél-afrikaiak, a magyarok pedig nincsenek az első húszban. A legérdekesebb persze, vajon a nők miért teljesítenek jobban hosszabb távon a férfiaknál.
"Az utóbbi időben több cikk is született a témában, de kevés az igazság abban, hogy a nők hosszabb távokon gyorsabban teljesítenének - mondta a női Sparthatlon-győzteseket, Nagy Katalint, Lubics Szilviát és Maráz Zsuzsát felkészítő Lőrincz Olivér futóedző. - Az viszont igaz, hogy minél hosszabb a táv, a nők annál közelebb kerülnek a férfiakhoz. Sokan kutatták már, mi lehet az oka, de eddig nem született tudományos magyarázat. Vélhetően több oka is lehet. Valószínűleg közrejátszik, hogy a nők zsírmobilizációja átlagosan jobb és pszichésen is alkalmasabbak a hosszabb távokra. Főleg azokra igaz, akik már szültek. Míg rövidebb távokon inkább az erő szükséges, hosszabb versenyeken inkább az állóképesség, a kitartás, a fájdalomtűrő-képesség számít. Nem lehet mondani, hogy a nők az ultratávokon jobbak lennének, de tény, ezeken a versenyeken megközelíthetik a férfiakat."
Ultraversenyek - ez lehet a megoldás az életközépi válságra?
Szalay Ágnes, pszichológus, coach
2019. május 22.
Sosem látott népszerűségnek örvendenek az extrém távú sportesemények: rengeteg amatőrből lesz ultrafutó vagy triatlonista, és megfigyelhető, hogy sokan negyven felett fognak bele ezekbe a sportokba. És ez egyáltalán nem véletlen. Az ultrafutás ugyanis választ adhat az életközépi válságra, tekintve, hogy nem is sport, hanem inkább egy önismereti, önelfogadási utazás.
Az Elliott Jaques által elnevezett életközépi válság arra a depresszív, szorongásos életszakaszra utal, amelyben az ember rájön, hogy valószínűleg már többet élt, mint amennyi még hátravan. Tudományosan nem száz százalékig bizonyított, hogy tényleg van életközépi válság, de a késő harmincasok és negyvenesek elég jól rezonálnak az érzésre. Krízis ez, amelyben az ember szembesül azzal, hogy talán már a hegycsúcson van, és innen csak lefelé vezet az út mind fizikailag, mind karrier és élet szempontjából. Tovatűnik a fiatalság, az álmok és a nagy célok, és azzal szembesülsz, hogy vajon mi van még hátra, mi az, amiért érdemes lelkesedni vagy legalább felkelni reggel.
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Ezek a gondolatok, az élet tulajdonképpeni egyhangúsága - és elképzelhető, hogy a biológiailag kódolt változások is - mélabúba, szorongásba ránthatják az éltük közepén járókat. Ebbe kevesen ragadnak benne szívesen: klasszikus kép az életközépi válságot sportkocsival, újrakezdett bulizással, esetleg partnercserével megoldó férfi képe, aki mindent megtesz azért, hogy újra fiatalnak érezhesse magát. Kialakulóban van viszont egy, ennél a sztereotípiánál sokkal mélyebbnek és inkább előremutatónak tűnő megoldás, ez pedig a hatalmas teherbírást és kitartást igénylő ultrasportok (ultrafutás, ironman, spartan stb.) felé fordulás. Paul Flannery, aki maga is negyvenhárom évesen kezdett ultrafutó lenni, cikkében azt állítja, hogy a jelenség olyan általános, hogy az ultrasportokat konkrétan az életközépi válság új megoldási módjának tekinthetjük. Nem lehet elmenni a mellett a tény mellett, hogy döbbenetes népszerűségre kezdenek szert tenni ezek a versenyek. Nálunk is szinte nemzeti hős egy-egy ultrafutó, például Lubics Szilvia vagy Maráz Zsuzsanna, az Index is élőben közvetíti a Spartathlonokat, és nekem például egyre több ismerősöm tesz fel képeket a Facebookra arról, ahogy végigküzdötte magát egy Spartan futóversenyen. Ha pedig megnézzük az igazán durva távokat maguk alá gyűrő emberek életkorát, nem huszonéveseket találunk, akikről azt hihetnénk, erejük teljében vannak, hanem sokkal inkább idősebbeket. Az idei Ultrabalaton rajtszám szerinti első száz egyéni futója közül 68 született 1980 előtt, vagyis minimum negyvenéves.
Nem a múltban élnek, arra készülnek, ami jön
Manapság a harmincas, negyvenes évek egzisztenciális szorongása az embereket mintha nem a fiatalságuk utolsó maradványainak újraéléséhez lökné vissza, hanem inkább olyan kihívások legyőzésére készteti őket, amikről azt hihetnénk, hogy csak a fiatalok képesek rá. Az extrém erőnlétet és kitartást, állóképességet igénylő sportok űzésével egyre tolják és tolják kifelé a határaikat. Mintha visszautasítanák azt, hogy azon merengjenek, mi múlt el; inkább testileg és lelkileg felkészülnek arra, ami jönni fog. Arra edzenek, hogy jól tudjanak majd öregek lenni. Flannery szerint ezt a fajta megküzdést életközépi válság helyett inkább életközépi korrekciónak lehetne nevezni.
Magad mögött hagyod a nehézségeket
Hogy jut oda valaki, hogy ilyen extrém erőnlétet igénylő sportot válasszon? Mindenkinek egyéni az útja, de a beszámolók szerint sokaknak valamilyen feldolgozhatatlannak tűnő életválságra adott megoldást a futás. Flannery maga is serdülőkora óta vissza-visszatérő depresszióval küzd, amire kevés magyarázat adható, hiszen sikeres, van családja, saját háza, elvileg mindennek szépnek és jónak kéne lennie. Mégis, ha rátör az üresség, akkor az egész értelmetlennek tűnik. Egy ilyen periódusban történt, hogy kiment a szokásos kocogására, és ahelyett, hogy hazafelé vette volna az irányt, befordult az erdőbe, és futott tovább, egy-két-három településnyit. Az élmény átütő volt: az őt emésztő lelki kín feloldódott, hazaérve pedig közölte a feleségével: mostantól ultrafutó vagyok. Kilenc hónap múlva lefutotta élete első ötvenmérföldes versenyét, és azóta sem áll meg. A többi idézett ultrasportoló is hasonló motivációról számol be, de ilyesmit mond Simonyi Balázs is, aki megcsinálta és végigfutotta a remek Ultra című filmet, mely egy Spartathlon versenyt követ végig a futók egyéni harcára fókuszálva.
Látogatás a pokolban Van egy pillanat ezeken a hosszútávú futóversenyeken, amit a versenyzők sötét helynek hívnak. Általában éjjel jön el, amikor már elképesztő mennyiségen vagy túl, de még rengeteg van hátra. "Most abban a pillanatban vagyok, hogy mindenkit szeretek. Kinyíltak a szívcsakráim. Éjszaka mindenkit utálni fogok. Magamat leginkább" - készül a sötét helyre Simonyi Balázs az Ultra című filmben már tudatosan. Olyan ez a szakasz, mintha megnyílna a pokol, és megtapasztalod a legnagyobb kínt, amit valaha éreztél. Ebben a helyzetben, ultrafutóként nem tehetsz mást, mint hogy magadhoz öleled a fájdalmat - magyarázza Dolores Christensen sportpszichológus, aki 100 ultrasportolóról készített átfogó felmérést. Eredményei szerint, akik képesek voltak arra, hogy elfogadják ezt a kínt, ne pedig fenyegetésnek éljék meg, azok tudtak végigmenni a célig. "Van valami transzcendentális ebben az élményben. Valahogyan ez jót tesz nekünk: hogy elmegyünk a végső határig, és megéljük a halandóságot. Amikor a végsőkig toljuk magunkat, akkor hatalmas hálát és nagylelkűséget érzünk a testünkért, ami képes erre. Ez az érzés megjutalmazza azt a munkát, energiát és erőfeszítést, ami ahhoz kell, hogy újra megcsináljuk. A folyamat fenntartja önmagát" - mondja Christensen.
Adott a párhuzam
Az életközépi válság hasonló sötét hely. Lehet ez félelem a haláltól, a céltalanság, hiábavalóság, lehasználtság vagy az én elvesztésének érzése. Láthatod ezeket a dolgokat fenyegetésként, vagy elfogadhatod őket úgy, mint az élet velejárói, és mehetsz tovább.
Az extrém távú sportversenyek jóval többek, mint sport, inkább önismereti, önelfogadási útnak tekinthetők. A sportolók egy nap alatt megélik az emberi létezés csúcs- és mélypontjait, illetve megtanulják elviselni, az élet részének tekinteni ezeket. Ezek az érzelmi élmények nem megakasztják őket, hanem továbbhaladásra késztetik. Emellett a sport arra is ránevel, hogy gondoskodj magadról, érzékeny legyél a tested jelzéseire és igényeire, helyesen táplálkozz, eleget pihenj. Az edzés rutinja egyben tart, a versenyek célt adnak. Így az élet közepén elkezdett sport megteremti azt az életformát, ami már önmagában segít, hogy kiegyensúlyozottabb legyél. De ennél jóval többet ad: megtanít elfogadni az életet, magadat a sötét helyekkel együtt, és kétségbeesés helyett továbbhaladásra sarkall.
